Tolnanémedi – őstörténetétől

Vissza Ismeretlen
Picture1

Már a kőkorban is lakott volt a táj. Gazdag leletanyag bizonyítja, hogy a „Némedi melletti emelkedéseket” a paleolitkorban az ember lakóhelyként használta.

1oyuruhureq5co6e.jpg (220x160px)

Már a kőkorban is lakott volt a táj. Gazdag leletanyag bizonyítja, hogy a „Némedi melletti emelkedéseket” a paleolitkorban az ember lakóhelyként használta. Bár e korból embercsontok nem kerültek elő, de a használati tárgyak –kőszerszámok- egyértelműen az ember jelenlétére utalnak. A neolitkor embereinek nyomai maradtak ránk a Sió torkolatával szemben, ahol kb. 1 kilométer hosszúságú sziget található (ma Papszigetnek nevezik) az ősember ott élésének nyomaira bukkantak a régészek.

A lápi tőzeg megóvta a leleteket és bizonyítja a ma emberének, hogy a neolit, de talán a bronzkori ember itt élhetett e területen, amikor a láposodás megkezdődött. „ A folyóvölgy fontos átjáróvonal lehetett, mert a későbbi korokból is virágzó telepek nyomai maradtak itt ránk.”(Tolna megyei adattár)

Legjelentősebb, ma is meglévő „leletanyagunkat” a Nebojsza-hegy tetején láthatjuk: az őskorban itt alakítottak ki erős védművet, földvárat, amelyet Wosinszky Mór kutatott, feltárásai jelentősek voltak. (…)

A római kor, Pannónia provincia idejében a Kapos völgyén húzódott végig egy jelentős útvonal, melynek nyomait a szomszéd községben, Pincehelyen megtaláltak, amely tovább folytatódott északi szomszédunk Simontornya felé, tehát Tolnanémedit is át kellett szelnie. (…)

Erre a korra utaló lelet, amit a Nebojsza-dombon találtak meg a század elején: lovas sírlelet; jellemző római fegyverekkel. (TMÖL)

Írott anyag 1324-ben említi a simontornyai vár tartozékai között az Újfalu nevű települést. Ez a hely valószínűleg az azóta már csak dűlő néven szereplő Kisnémedi helyét jelölte, amely a Kapos árvíz veszélyeztette területéről történt kényszerű áthelyezése következtében jött létre. (…)

A török hódoltság idejéből ered az alábbi kimutatás, amely a simontornyai szandzsákhoz tartozó, akkor még külön-külön településként jegyzett községek házainak a számát jelzi:

 TELEPÜLÉS 1563
1571
1580 1584
Gyánt
15
11
11
21
Tolnanémedi
15
25
25
25
Szentpéter
2
5
5
5
Újfalu ekkor már nem szerepel a lajstromban, valószínűleg elsodorta házait, népét a török hódítás. (TMÖL)

A török hódoltság idején a lakosság rendkívül sok címen szedett adózás miatt (nem lévén khász birtok) elvándorolt s a birtokok elnéptelenedtek. 1686-ban a török kiűzése után elnéptelenedett házromok, üszkös, néptelen porták jelezték a hajdanvolt település létét.

A terület azonban nem sokáig maradt pusztaság, mert újból benépesedett, különösen a kuruc-labanc háború után. A bevándorlást erősen motiválta a protestánsok üldözése. Az észak-dunántúli megyékből tömegesen menekültek a hitükhöz ragaszkodó reformált egyház hívei a kálvinisták és lutheránusok. (…)

Az 1800 évek elejéről a falu életéről több adatunk van. Kettőt emelnék ki: 1809-ben a komáromi vár építéséhez Némediből 10 embernek kellett mennie és 1813-ban az átvonuló katonaságnak 41 porció szénát voltak kötelesek biztosítani. (…)

TELEPÜLÉS
ÉPÍTÉSHEZ
PORCIÓ 
Némedi
10 fő
41 porció
Simontornya
18 fő 
244 porció
Kisszékely
16 fő
124 porció
Megállapítható, hogy községünk fejlődésének még nem ez az időszak volt a legdinamikusabb kora.

Az 1800-as évek kezdték felaprózni a község határának területét. A birtok ekkor már kicsúszott a simontornyai várurak tulajdonából, az újabb gazdák pedig egyre több birtoktestet adtak el és így történt, hogy a XIX. század első felében már nagyrészt 24 nagybirtokos kezébe került és 41 jobbágycsalád is élt itt, valamint 25 kisebb ház pedig a megtelepedett szabad emberek tulajdona volt. A település mai magva – a „Belső utca” – ekkor alakult ki és a falu erős fejlődésnek indult. (TMÖL) (…)

A református egyház hozta létre az első iskolát Tolnanémedin 1780-ban. Fehér Sámuel a református közösség legnagyobb birtokosa, a művelődést pártoló és támogató protestáns úr hozatta Tolnanémedire az első református papot és az ő irányításával építették a szakrális (vallási) és iskolai célokat egyaránt szolgáló imatermet és iskolát. Az évszázad végén az evangélikusok is megalapítják iskolájukat, majd 1929-ben a lelkészt is el tudták tartani. A katolikusok a pincehelyi plébániához tartoztak, iskolaalapításuk szintén az 1700-as évek végére tehető. (…)

A község fejlődése a XIX-XX. században

Ipar, mezőgazdaság, úthálózat

4ilalehacodel4no.jpg (220x160px)A község technikai fejlődése, a polgárosodás elindulása a XIX. század végére tehető, amikor 1879-ben elkezdik a vasútépítést. A tervezést és a megvalósítást befolyásolta a kisajátítás körüli megegyezés képtelensége. Esterházy herceg viszont meglátta a vasútban rejlő jövőt, ezért ingyen ajánlott a vasútépítéshez szükséges területet. Ezért fut a vasútvonal a jelenlegi falútól másfél km-re, de a volt Gyántpusztával közvetlenül érintkezett (Esterházy-birtok). Megállót 1900-ban, 1913-ban pedig állomásépületet is emeltek.

A közút fejlesztése is napirendre került: 1898-99-ben Pincehellyel, majd 1903-4-ben Simontornyával kötik össze a települést.

A közlekedés gyorsabbá tétele, a falu nyitottabbá válása, a gyorsabb településfejlődést eredményezett. Az alábbi táblázat bizonyítja ezt:

 ÉV HÁZ  LÉLEKSZÁM
1900
302
1545 fő
1903
346
1660 fő
1913
420
2072 fő
1922
420
2003 fő
1926
473
2161 fő
1937
515
2281 fő
1944
543
2478 fő
1948
543
2380 fő

A két visszaesést jelző adat (aláhúzva) a két világháború időszakát idézi: stagnáló építkezés, csökkenő lélekszám, a szaporodás hiánya. A lakosság szaporodása a közhivatalok, a közintézmények fejlődését sürgette. 1900-ban megépítik a kor színvonalának megfelelő községházát. 1888-ban postaállomás kezdte meg működését a településen, a századfordulón kinevezett postamester, a telefon és vasúti távíró tette hatékonnyá a hírközlést, közelebb hozta a világot. (TMÖL)

A mezőgazdasági fejlődés mellett lassan sajátos arculattal, ipari létesítményekkel gazdagodott a dinamikusan fejlődő Tolnanémedi. Érdekes módon az első ipari üzem, Első Posztócipő Gyár néven került a köztudatba, amelyet Duska Pál helybeli lakos alapított.

Aligha van megyénkben olyan iparág, amelynek meghonosítását vallási meggyőződésre vezethetnénk vissza”- írja dr. Töttős Gábor 1998 októberében a Kézműves Cégtábla című folyóiratban. Tudniillik Duska Pál nazarénus vallású némedi fiatalember a katonai behívásnál megtagadta a fegyverviselést, ezért katonai fegyházbüntetésre ítélték, ahol kitanulta a posztócipő-készítést és szabadulása után szülőfalujában „gyárat” alapított.

„ A némedi tutyi hamarosan fogalommá lett” írja Töttős doktor. A papucs- és posztócipő-készítő üzem az 1900-as évek elején 42 munkást foglalkoztatott. (…)

A telep közgazdasági viszonyainak nagy tényezője: a folytonos munka jó táplálkozást igényel és így nagyobb a bor- és húsfogyasztás: a munkásnép keresetet, a napszámos árfelemelést, a csomagok nagy mennyisége miatt Némedi postát kapott” – írja a korabeli sajtó.

4a4ifone9ohi0of3.jpg (220x160px)A lélekszám és a település növekedésével ipartelepek és létesítmények alakultak: 1912-ben építenek egy malmot az akkori vásártér mellett, de nem bizonyul rentábilisnak (hasznosnak), majd csak az 1920-as újraindítás után gyökerezett meg és az államosításig működött hengermalomként. Az „Etelka-hengermalom” helyére épült a Művelődési Ház.

1922-ben építenek egy téglagyárat a falu pincehelyi határának közvetlen közelébe, az országút mellett. Teljesen kézi erőre épült a munkafolyamat. Férfiakat, nőket vegyesen alkalmaztak, 15-20 főt.

Ugyanebben az évben, 1922-ben épült a Hitelbank gyáraként, alapításával a Tolnanémedi Kendergyár. A tolnai selyemfonoda után a tolnanémedi kenderkikészítő gyár a megyében a második legtöbb munkást foglalkoztatta,100 állandó munkást (1930-as népszámlálás szerint.)

1942-ben villamosítják a települést, amelynek általános életminőség jobbító hatása mellett a kisipar fellendülését is elősegítette: villamosított darálómalmok, fűrészelő gépek segédeszközül beállítása az asztalosoknál stb.

2u8iwan4j6ta764e.jpg (220x160px)A mezőgazdaság fejlődésének is lendületet adott a kereslet megnövekedése, különösen a gazdasági válság következményeinek enyhülése után. Mindezek mellett határ- és területrendezési munkálatok és a belső közlekedést nagymértékben segítő hidak építése: 1926-ban a mai művelődési háztól Pincehely felé elnyúló területet a nagyszékelyi bejáróig a község határához csatolták, 1940-ben felosztották Alsó-Gyántpusztát (Gyánt almajor) és a község lakói tulajdonába került ez is. A gyánti és a bozóti állandó fahíd felépítése összekötötte egész évre a dűlőket a Kaposon és a Sión. 1939-ben a bozóti hidat állami segítséggel vashídra cserélték.

0eta8epibuz4jaci.jpg (220x160px)A háború elsősorban emberveszteséggel sújtotta a lakosságot – katonák: 42 fő, zsidók: 19 fő – nem tért vissza. Az ostrom anyagi veszteségei is számottevőek: a visszavonuló németek 1944. december 3-án a vasúti hidat, 1945. január 15-én a bozóti vashidat robbantották fel, megrongálták, közlekedésre alkalmatlanná tették a gyánti hidat is. Tolnanémedi nem vált hadszíntérré, elkerülték nagy háborús viharok, stratégiailag nem volt fontos, de az ozorai és a simontornyai frontokról pihenőbe küldött katonákat 1944 őszétől 1945 tavaszáig a falu a lakosságának kellett eltartani.

A háború utáni eszmélés, a károk helyreállítása, az életbe vetett hit jelei az újrakezdést jelentették.


(Köszönjük Miklós Szilvia munkáját, aki segített Tolnanémedi történetének megismerésében és köszönjük a "Mi kis falunk Tolnanémedi" könyvecske szerkesztőinek,készítőinek - Gergály Imréné, Szabó Gáborné,Móricz István - lelkes tevékenységét,amivel nagyban hozzájárultak falunk múltjának képes és szöveges ismertté tételében .)